Az APOA2 olyan biomarker, amely expressziójának mértéke prognosztikus értékű lehet gyomorrákban, a magas értékek rossz prognózissal társulnak.

Jelen közlemény a TNBC típusú emlőrákokkal kapcsolatos legújabb molekuláris ismereteket és azok precíziós medicinában való felhasználásának lehetőségeit foglalja össze. 

A DNAJB1-PRKACA fúziós génről korábban azt feltételezték, hogy a fibrolamellaris hepatocellularis carcinoma jellegzetessége, újabban azonban oncocytaer jellegzetességeket hordozó pancreatobiliaris kiindulású da­ganatokban, így hasnyálmirigy és epeúti kiindulású neoplasmákban is kimutatták.

A daganatos betegek életminőségét leginkább rontó vérszegénység szer­teágazó okokkal magyarázható, köztük a kemoterápia fontos negatív etiológiai tényező. 

A daganatos betegek táplálkozásáról, vitaminpótlásáról nagyon sok álhír kering. Napjainkban a szélsőséges diéták korát éljük, amelyben a betegek számos kérdéssel fordulnak a gyakorló orvos felé, így célszerű eligazodni a szakmai ajánlásokban. A D₃-vitaminról – mely nem vitamin, hanem egy hormonelőanyag – beigazolódott, hogy alacsony szintje esetén (30 ng/ml alatt) számos krónikus betegség mellett a malignus betegségek egy részé­nél is fokozott rizikótényezőt jelent. Ennek megfelelően akapvető lenne a colorectalis daganatok és az emlődaganatok esetében a D₃-vitamin-szint mérése, és a hypovitaminosis megszüntetése, prevenciós céllal is.

A géntoxikológia azokat a DNS szintjén bekövetkező változásokat foglalja magába, amelyek a nukleinsavak szerkezetének megváltozásához, mutá­ciókhoz vezetnek. Amennyiben a mutációk sorozata olyan változásokat okoz, hogy azok a sejt túlélését ugyan nem befolyásolják, de károsíthatják a fiziológiás kontrollmechanizmusokat, és a mutáns sejt függetlenedik a környezetétől, karcinogenezisről beszélünk. A géntoxikológia és a kar­cinogenezis folyamata nem azonos, de szorosan összefügg egymással.

A közelmúltban jelent meg egy Proceedings of the National Academy of Sciences neves amerikai szaklapban a michigani és a berkeley-i egyetem kutatóinak cikke, amely a sejtek működésének egy matematikai modelljét ismerteti.

A rapamycin, majd célpontjának (mTOR) funkcióinak jobb megismerése egy bonyolult jelátviteli hálózat részleteinek feltárását tette lehetővé. Ennek áttekintése segít az mTOR-gátló kezelések mellékhatásainak hátterében zajló folyamatok megértésében. 

Számos megfigyelés szerint a hiperinzulinémia – akár endogén, akár exogén – növeli a malignus daganatok előfordulási gyakoriságát 2-es típusú dia­betes mellitusban. Sok adat utal arra is, hogy a metformin – és esetleg más biguanidszármazék – védő hatást fejthet ki a daganatok kialakulásával és a daganatos halálozással szemben, illetve fokozhatja az antineopláziás kezelések hatását. Ezeket a kutatási eredményeket tekinti át a közlemény.

Főbb tézisek: A szerinproteázok a legtöbbször és legjobban vizsgált proteázok. Fontos képviselőik az alvadásban részt vevő egyes proteázok, valamint sok emésztőenzim. A metalloproteázok (pl. kollagenázok, zselatinázok) szintén elterjedtek. A ciszteinproteázok közé tartozik a papain, a legtöbb katepszin és a kalpain, az aszpartoproteázok közé a katepszin D, a renin és a pepszin. A proteaszómákban többféle treoninproteáz-aktivitás mutatható ki. A proteaszómában különféle fehérjék ubikvitinnel jelölődnek és ezt követően bomlanak le. A proteázok többségének van ismert endogén inhibitora. A daganatok terjedésében és az áttétképződésben a proteázok elsősorban a bazális membrán helyi feloldása és az extracelluláris mátrix lebontása révén vesznek részt. Ebben a folyamatban az urokináz típusú plazminogén-aktivátor, valamint különféle metalloproteázok és katepszinek játszanak kiemelkedő szerepet. A proteaszóma a sejtciklus és az apoptosis szabályozása révén befolyásolja a daganatsejtek túlélését. Egyes proteázok daganatbeli aktivitása fontos indikátora a daganatos betegség prognózisának. A proteázok szintetikus inhibitorainak kifejlesztése enzimosztályonként más és más stádiumban tart. A ciszteinproteáz-inhibitor E-64 és CLIK-148 állatkísérletes fázisban van, a szerinproteáz-inhibitor WX-UK1-gyel, a metalloproteáz-inhibitor marimasztattal és betamasztattal, valamint a proteaszóma-inhibitor bortezomibbal kapcsolatban már I. fázisú klinikai vizsgálat is történt. A mellékhatásprofil egyik szer esetében sem megnyugtató. A fehérjebontó enzimek (proteázok) számos anyagcsere-folyamatban vesznek részt, mindenekelőtt a véralvadásban, a gyulladásban, az egyedfejlődésben és az apoptosisban. Sok kórkép patogenezisében is meghatározó szerepet játszanak. Több örökletes betegségről tudjuk, hogy fokozott proteázaktivitáson alapul. A legismertebb ezek közül a tüdő-emphysema egyik típusa (az a-1-antitripszin-inhibitor hiánya)14 és az angioneurotikus oedema (a C1-észteráz-inhibitor hiánya).4 Ezek a kórképek azonban viszonylag ritkák. Sokkal gyakoribbak a proteázaktivitás nem örökletes eltérései, például reumás megbetegedésekben és malignomákban. A továbbiakban elsősorban a proteázok malignomákban játszott szerepével foglalkozunk. Bizonyos proteázok szelektív gátlása elvben lehetőséget ad rosszindulatú daganatok kezelésére. Sajnos az ilyen terápiás próbálkozások eddig nem hozták meg a remélt eredményt. Az alábbiakban azt taglaljuk, milyen problémákat vet fel és milyen lehetőségeket kínál a daganatok proteázrendszerébe való beavatkozás.